Átadták a Székelyföld kulturális folyóirat díjait

Négy szerzőt jutalmaztak

Szonda Szabolcs költő veszi át a díjat Zsidó Ferenc főszerkesztőtől —   Fotó: László F. Csaba

Díjjal jutalmazta a Székelyföld kulturális folyóirat a lap színvonalának emeléséhez hozzájáruló szerzőit. A díjakat pénteken adták át a Székelyföld szerkesztőségében. Székelyföld-díjat kapott Halász Péter néprajzkutató és Szonda Szabolcs költő, Szabó Gyula Emlékdíjjal jutalmazták a fiatal Ádám Szilamér írót, továbbá a Székely Bicskarend Díjat Száraz Miklós György író kapta.

A díjátadás előtt dr. Farkas Balázs konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársa köszöntötte a jelenlevőket, és arra kérte a díjazottakat, hogy becsüljék meg ezt a jutalmat, hiszen különleges folyóirat a Székelyföld. A díjak közül kiemelte a Székely Bicskarend Díjat, szerinte, aki ezt megkapja, az különleges elismerést kap, hiszen a térségünkben a bicska a „székely buletin”.

Székelyföld-díjak
Székelyföld-díjat kapott a budapesti születésű Halász Péter néprajzkutató, aki már a kezdetektől rendszeres szerzője a folyóiratnak. Munkásságát Mirk Szidónia-Kata méltatta. Mint mondta, a jó néprajzkutató ismérve nemcsak a szakirodalom és a terep ismerete, hanem az empátia és az emberismeret is. Szerinte a jó néprajzos meg tud szólalni, és meg tud szólaltatni másokat is, sikeresen tud felderíteni, rögzíteni, képes a jelenségek leírására és elemzésére. Elmondása szerint Halász Péter határozottan ezen kutatók közé tartozik. A néprajzkutató érdeklődésének középpontjában a moldvai magyarság hagyományai­nak tárgyi kultúrája áll, emellett kutatta a moldvai csángók hiedelemvilágát, állattartási szokásai­kat. Írásai hiánypótló munkák, tudományos igényességgel, de köz­érthető nyelven tárja az olvasók elé tanulmányait. Írt a székelyek migrációjáról Moldvába, a csíki karácsony emlékéről azokban a falvakban, amelyeknek a lakossága a madéfalvi veszedelmet követően menekült Moldvába. Halász Péter elmondta, hogy a Székelyföld mint térség számára a magyarság termőhelyét jelenti, mert itt ismert meg olyan embereket, akik értik és érzik, hogy mit jelent a magyar történelem. Ezt követően a pusztinai származású Tímár Karina csángó népdallal idézte fel a moldvai magyarok világát.
Az idei másik Székelyföld-díjat Szonda Szabolcs költő, műfordító kapta. Költészetéről Fekete Vince beszélt, szerinte kitűnő költőről van szó, akinek műfordításai is kiemelkedők. Laudáció helyett Fekete Vince versolvasással folytatta a dicséretet. Szonda Szabolcs elmondása szerint már huszonegy éve közöl a Székelyföldben, és a folyóirattal való kapcsolatát otthonossággal tudná jellemezni. Hozzátette: a barátság és a természetesség szorosan követik az otthonosság érzését.

Szabó Gyula Emlékdíj fiatal írónak
A folytatásban a Szabó Gyula Emlékdíjat adták át a huszonhárom éves Ádám Szilamérnak. Zsidó Ferenc, a folyóirat főszerkesztője elmondta: a Székelyföld szerkesztősége mindig kiemelten figyelt a fiatalokra, pályakezdőkre. Hangsúlyozta: ezt a díjat olyan fiatal íróknak adják át, akik saját kötettel még nem rendelkeznek, de akikben látják a potenciált. A díjat Homoródalmás község önkormányzatával közösen adták át, hiszen Szabó Gyula homoródalmási volt. Az önkormányzat polgármestere is gratulált a fiatal írónak: emlékplakettel ajándékozta meg, és ezer lejt adott át, amellyel támogatni szeretnék munkáját.
– A Székelyföld folyóirat számára Fekete Vince fedezte föl, mert Vincének mindig is jó orra volt és van a fiatalokhoz, de igazából nem kellett őt felfedezni, mert felfedte ő magát egyéniségként, aki nem feltétlenül vagy nem csak betagozódni akar valahová, hanem új utakat akar keresni – mondta Zsidó Ferenc.
A főszerkesztő szerint, mivel fiatal íróról van szó, ezért helyénvaló pár életrajzi adatot közölni a résztvevőkkel. Ádám Szilamér székelyudvarhelyi fiatal író, Kolozsváron tanult, a Babeș‒Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar‒orosz szakán. Egyetemi évei alatt tagja volt a Láthatatlan Kollégiumnak, Selyem Zsuzsa mentorálta, emellett a nemrég létrehozott Hervay Gizella irodalmi klubban is tevékenykedik. Jelenleg Székelykeresztúron helyettes magyartanár, író és kritikus, illetve műfordítással is próbálkozik. Zsidó Ferenc szerint Szilamér kritikusként korát meghazudtoló tájékozottsággal és szakmai tudással ír, kiemelten figyel magyarországi szerzőkre, és saját generációjának megvalósításaira. A főszerkesztő hangsúlyozta, hogy éppen ezért lett Ádám Szilamér a Székelyföld folyóirat egyik legfontosabb kritikusa, a jövőben is számítanak írásaira. Hozzáfűzte: prózaíróként jól felépített, egyéni atmoszférájú novelláival tűnt fel. A Szabó Gyula Emlékdíj a bizalom megelőlegezése, mondta Zsidó Ferenc.

Székely Bicskarend Díj nem székely szerzőnek
Különlegesnek nevezhető a Székely Bicskarend Díj, amelyet olyan írónak adnak, aki nem székely, de mégis ezer szállal kötődik Székelyföldhöz és a Székelyföld folyóirathoz – mondta Zsidó Ferenc. Idén Száraz Miklós György prózaíró kapta ezt a kitüntetést. Fekete Vince szerint Száraz Miklós György nagyszerű regényeket írt, ilyen a Lovak a ködben és az Apám darabokban. Az előbbiről egy kritikus véleménye alapján elmondható, hogy az elmúlt tíz év egyik legjobb magyar regénye. Fekete Vince hozzáfűzte: az író legutóbb megjelent könyvének címe Székelyek. Ezúttal sem dicsérő beszéddel méltatta a díjazottat, hanem három olyan verssel, amelyek tükrözik az író legutóbb megjelent kötetének szövegvilágát. György Attila szerkesztő barátságosan, humorosan méltatta Száraz Miklós György munkáját:
– Gyuri messzemenően megérdemli ezt a díjat, habár nem biztos, hogy jó ötlet bicskát adni a kezébe – jegyezte meg György Attila.
Száraz Miklós György kifejezte háláját a kitüntetésért, az ő válaszából sem hiányzott a humor: 
– Azt hitte a csavaros eszű székely, hogy nem veszem észre, hogy a verseivel be akarja bizonyítani, hogy ő három rövid versben megcsinálja azt, amihez nekem egy egész könyv kellett – mondta az író.
Száraz Miklós György kiemelte, hogy bár díjazták már munkáit, és büszke is volt ezekre a díjakra, de soha nem érzett meghatódást. Elmondása szerint a Székelyföld folyóirat díja azért más, mint a többi díj, mert nem az életkorral jár és nem kilobbizták, hanem azért kapja az ember, mert valóban megbecsülik és szeretik.
– Azért megható, mert itt vagyunk a peremen. És olyan irtó jó itt lenni! – fogalmazott Száraz Miklós György.